Most, hogy végre hazaértem ezután az eszement nap után (monnyuk a feri tényleg aranyos volt szupermenként, hudi szép volt, domi meg, hát izé, olyan furcsatekintetűmaci), én is kedvet kaptam a találgatáshoz.

tipp 3: valamilyen izéharcos, izével a kezében, tekintettel arra, hogy tim időnként szeret elveszni a démonok világában;

tipp4: Amikor gugli barátom a beebee-re kiadta ezt a képet, hmmm, elveszítettem a fonalat...:-)

Asszem nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, olyasmi marad ez, mint a kiflisztori, azaz csak az érintett tudja, de maga sem. Ennyire egyszerű....:-)

D. 

Ezt már szűcsjuditöhö megénekelte ezer éve, és még ma is van realitása... pedig ezer év nem kevés.:-) Asszem Benimanó tőlem örökölhette azt a vacogós kis mindenét...már az inkubátorban is remegett a szája, miközben mi azzal voltunk elfoglalva, hogy figyeljen a fényképezőmasinába. Szegény, már akkor olyan figyelmes voltam. :-) nade, hogy gondolatomat befejezzem, Beni még mindig vacogós, de már szerencsére otthon nyomja a dalt...:-) Tegnap a mellkasomon pihentettem egy ideig, de nem láttam az arcát, így aztán a térdeimet felhúztam, és odadöntöttem. Viszont így nem éreztem az illatát és a szívdobogását. Így vissza a mellkasomra.... szegény bébi, asszem aludni szeretett volna, de jött a nagynéni..... Néztem "hatalmas" kezeit, pisze varganóziját, mosolyogtam a grimaszokon, amiket alvás közben vágott, pont mint egy kis öregember. :-)

Ma kemény napom volt, mivel a rám bízott munka mennyisége kissé meghaladta a kapacitásomat. Ám így szép az élet, jobb a sok, mint a semmi, ezt 2003. augusztus 15-től október 15-ig volt alkalmam megtapasztalni. Egyedül egy szobában, senki rám nem nyitotta az ajtót, egyedül voltam, mint az ujjam. Na, mondjuk Pelcsi ott volt, csak másik folyosón, és mivel akkoriban még nem fedeztük föl a földszinti büfé örömeit, nem volt rendszeres a közös reggeli kávé. De nem telt el sok idő, és akkor már szinte csak az volt rendszeres, minden más mellékes. :-) Nagy szobai magányomban lassanként berendeztem birodalmamat, ami aztán 3 évig csak az enyém volt. Szereztem számítógépet, új bútorokat, képeket tettem a falra... és vártam, hogy a főnököm végre megtalálja a Ház kapuját.

Nosztalgia... engem is elkapott, nem csak Timcsát. Talán mert közeledik egy újabb birodalomváltás, januártól talán már nem ezen a klaviatúrán fogom gépelni elmés gondolataimat és talán már nem is munkaidőben fogom tenni, mert pisilni sem lesz időm.:-( Mennyi minden meg fog változni, félelmetes. Új kollégák, új munkakör, új lehetőségek... talán a legjobbkor. Szeretem az életem úgy, ahogy van, de képes vagyok és merek változtatni a jobb reményében. Sosem voltam az a maradó és aszalódó típus...illetve sosem akartam az lenni, aztán néha így sikerül, néha úgy.

Most lépek, várnak rám....a régi cimborák....:-)

Csók!

D.

mármint Beebee nevének eredete... de nem megy, feladom, később újra próbálom:(.

Ja, ünnepeljük meg a szülinapomat (indok nélkül nem lehet persze találkoznunk...). Mire nagy nehezen összefutunk - dekkolás a Deák téren, mert Klára mütyürt látogat, Billt visszarendeli K. néni, Bee egy kekec rendőrrel hadakozik) kb. fél hét van. És elkezdődik a végeláthatatlan egyszerre pofázás. Ami ugye azt jelenti, hogy próbáljuk túlkiabálni egymást, és furcsa kérdésekkel összezavarni a másikat. Megjegyzem, ha valaki saját magát képes összezavarni azon a világ összes gingkója, mókusa, barátja, barátnője sem képes segíteni (emlékeztetőül: - most lesz az a film, ami a taxisgyilkosságról szól, - komolyan?, - hú, emlékszel, voltunk a tárgyaláson, - de gáz,- megnézzük jövő héten,- MIT? no comment...). Továbbá sorszámtépés, hogy ki hány sztorit akar elmesélni...

Megérkezünk, és imádom azt az egyetértést, ami ilyenkor ott honol: - igyunk egyet most, - nem, meg kell mosnom a hajam, mert homleszszagú, - Timi megszárítod a hajam?, - meg, csak igyunk egyet, - pelcsinek nem adjuk oda az ajándékot?, - rendeljük meg a pizzát most, aztán beszélgetünk, - jó, csak előtte igyunk egyet, - oké, de cigizzünk közben, - én nem megyek ki, mert fáj a lábam, ezért át sem tudok öltözni, - ajándék? - de én inkább most mosom meg a hajam,- meséld már el a sztorit, - van zoknid?, - ne meséld, mert én nem vagyok ott, - gyere ki mert elmeséli, és utána már neked nem mondja el, - de fáj a lábam, - ajándék? - én iszom még egyet, kértek? - én nem iszom eggyáltalán, - na figyeljetek, most elmesélem...

2 órával, 6 dl tekilával, 3 pizzával, 1 ropival, némi csokival/ csipsszel/ dobostortatetővel/ limoporral/ ajándékátadással/ az összes sztori elmesélésével később, kissé lenyugodtak a kedélyek...:) Ágyon fetrengés, lapos pillantások, Klárát a nyálfolyatóst már elveszítettük... Bill benyögi a szokásos ne aludjunk még, olyan ritkán talákozunk mondatot. Kipróbáljuk a furcsa masszírozós széket, megbeszéljük, hogy kell e bánni az el nem csattant csókot Fenyő Ivánnal, illetve, hogy Molnár Fejőstehén Anikó gáz. Előkerülnek Timcsa gyermekkori képei, és Bill, aki kedves, azzal kezdi frusztrálni, hogy 11 éves korában milyen jó lábai voltak...:) Éjfél körül - nem kevés szervezés után - ágyba kerülünk. Bill lepakolja az ablákpárkányról az összes növényt, majd az ablakpárkányt is megpróbálja eltávolítani, de ezt már Beebee megakadályozza. Az elalvás a 2 marhanagy hűtő szokatlan zajai miatt nehézkes, de meg sem közelíti az ébredést... ami úgy kezdődött, hogy lányok, negyed óra múlva indulunk... A mi a fontosabb, a cigi vagy a smink kérdés hamar eldőlt, és utóbb kiderült, hogy nem is a smink nélküli arc a legégőbb ma reggel...:) Miközben mindenkit arcon/orrba vertem a fürdőszobában, Klárának leesett, hogy akkor ő már ott felesleges. Neki egyébként az volt a legfontosabb kérdése, hogy mit csináltunk tegnap este... ja, hát Drága, legközelebb redbullt nyalogass citrom helyett...:) A Deák téren ismét el kellett játszanunk a lépcsőt, bónuszként bemutattam az arcothátulrólvisszahúzost is... ezért, vagy mitökömért, de a zacskóm ebben a pillanatban felmondta a szolgálatot:(.

Konklúzió: ha az ember ennyi idősen betekilázik, akkor állítson be reggelre ébresztőórát, mert a halk neszezésre nem ébred fel, és ne is remélje, hogy  barátnői felébresztik; a mi az égőbb a lépcsőn elesni, vagy ha kiszakad a szatyor, és repülnek a tisztasági betétek és bugyik kérdés eldőlni látszik, továbbá a kisebb zacsiba is belefér ugyanannyi cucc, mint a nagyba, Billnek viszont a válltáskájába is belefér a cucca... 

Megint egy igazi commandos este volt:)

....mikor bejövök reggel a melóba, fáradtan, gyűrödten, kb. ahhoz lenne kedvem, HOGY vonat elé ugorjak...és minden egy pillanat alatt megvátozik, amint beleolvasok a blogunkba. A kollégáim nem is értik a hirtelen hangulatváltozást, de HOGY is érthetnék, hiszen nekik nincs ilyen, meg nem is tudják, HOGY milyen ez, meg egyébként is...

Amit én tanultam a lánybulikból (a teljesség igénye nélkül):

- a vilmosos üveg nem az, aminek látszik...

- a csattra fingás nem is olyan egyszerű, bár valami próbálkozás meg van örökítve a telefonomban...

- a szörtüszők folyton benőnek, és nincs is alkalmasabb idő és hely azok csipesszel történő kihalászására, mint a commandos-party...

- szinbád valóban liheg, nyalakodik, valamint szexuálisan zaklatja kis barátait, akik rendszerint tim exeitől származnak (micsoda kéjes sors)...

- az autóban a "tedd fel a kezed..." bármikor jöhet, ellenben a körforgalomban való körözés még Nőtincs környékén sem illdomos...

- a Trófeában való vacsora tiszta égés, pláne, ha a totál kikészített pincéreknek fogpálcikából kirakjuk, hogy "BOCSI!"...

- a Tesco-ban való vásárlás tiszta égés, hiszen a kibontott ropi csábító, a bevásárló kocsi csábító, a kiflikről leesett sajtmaradék csábító...

- a metrón való közös utazás tiszta égés, hiszen korán reggel rohadt idegesítő lehet 4 röhögcsélő csitriarc, aztán meg a lépcsőn lefelémenő atrakció az ablaknál...

- a horvát strandon való napozás tiszta égés, hiszen más is beszél magyarul, de leginkább a monokini miatt (no comment)...

...

Klára boldog, HOGY megint éghet, meg persze aludhat ezzel a három puncifejűvel!!!!

Kitartás csajok a mai napra, már nincs sok vissza, és kezdődik a paaaaríííííí!!!!!

D.

Igen, jól látod Bill, szavazás ide, vagy oda, eredményhirdetés nem lesz, mivel cím sem. Eltitkolom örökre, mi lett volna a mai bejegyzésem címe.:-) Csak HOGY örülj, valóban lett volna benne némi (jóvanna, akkor konkrét) utalás Benikére, de ez a szavazás eredményét nem érinti, hiszen konkrét javaslatokról volt szó. Így jár az, aki a másik betűformájával, színvilágával és "HOGY" kezdésével vicceskedik. Amúgy pedig tudod mi vagy Te???? Tudod mi????? Egy magányos farkas, az!!!!

Ami Pelcsi voksolását illeti, kissé megkésve bár... Minden ponttal egyet kell értenem, bár valószínűleg a "hogy mert Hogy" válasz áll legközelebb az igazsághoz. Nem hiába jártál istenképzőbe, HOGY így beletrafáltál...:-)

Egyébként, csak HOGY dicsekedjek, szépséges unokaöcsikém 2,9 kg-mal és 53-cm-rel született meg, kemény 10 perc alatt. Lényegében a szülőszobát a megszületése után 1 órával látogatta meg, mert már a vizsgálóban kibújt a kis türelmetlen, utána meg inkubátorban melegítették pöttöm hideg testét. Zsssssuzsikám hősiesen végigcsinálta a projektet, és akár hiszitek, akár nem, 2 órával a szülés után ugyanolyan szép volt, mint előtte, bár az arcszíne inkább hasonlított a fal színére, minr egy pirospozsgás almáéra. Dehát hófehérke is szép volt, miközben sápadtan aludt, hiszen a herceg asszem pont akkor szeretett bele. :-) Bizonytalan vagyok, Zsófikát megkérdezem majd a pontos infóért.

HOGY is mondjam? Újabb élet, újabb szerelem...még szerencse, HOGY bírom kapacitással.  :-) 

D.

Most esik csak le, hogy az én ajándékomról van szó! Hát, komoly fejtörést okoz, megmondom őszintén. A kutyaszar elcsépelt. A többi... Drága Bill! Okozz meglepetést, és ígérem nem leszek hálátlan! Megleplek gombakrémlevessel, aztán rántott gomba következik gombamártással, és végül sajtkrémes desszert gombaszósszal. Így ismét Te lehetsz a leggombásabb láncszem!

A miért nem hat a ginkgo Klárára kérdésre a válaszok:

- hogy mert Klára Klára,

- hogy mert sárga az autója,

- hogy mert már 2x-es nagynéni,

- hogy mert Hogy.

Szerintem.

Csá! Éljen a holnap, a pizza, a szénhidrátnap, a citrom (zsírégető egyébként, én csak azért merem...)! Nem tudom, miért, de már nagyon vágyon egy jó kis bebökődésre:).

Na, na, szépen lassan alakul a dolog, talán ma este megérkezik kicsi Varga Benedek, és ismét nagynéni leszek....rég vártam ennyire valamit, vagy valakit...szeretném már a kezeimben tartani...minnyá vége a munkaidőnek és suhanok a kórházba...időközben ágika is befut amerikából...ez már csak egy ilyen nap, messziről jött, nagyon szeretett emberkéket ölelhetek magamhoz...asszem a csütörtöki lánybulin lesz miért, illetve kiért inni...:-)

Szorítsatok csajok, hogy minden rendben legyen, izgulok....CIPÓ!!!!!

U.i.: Tegnap voltam mókusnál, csütörtökön mindent részletesen elmesélek, érdekes dolgokkal szembesültem.

D.

Már egy hete, hogy nem melóztam (mondjuk ha nem vesszük melónak a 6 óra 21 perckor Vietnámból telefonáló főnökkel folytatott "csacsogást", a 10 óra 10 perckor Vietnámból telefonáló főnökkel folytatott "csacsogást", a 15 óra  43 perckor Vietnámból telefonáló főnökkel folytatott "csacsogást"...stb.), és nagyon jó érzés. Helyette zsófikáztam, anyukáztam, bátyáztam, nővéreztem, nagyiztam, andrisoztam és aludtam, aludtam, aludtam. Az alvásnak lényegében Sárvár is áldozatul esett, de nem bánom, így is tökéletes volt a kiruccanás minden pillanata. :-)

Szegény Tim, fakírságának a hatosa esett áldozatul, sírt, mint egy kisbaba. Tud az fájni,de még hogy!!! De a mi hős hadnagyunk megcsinálta, büszkék vagyunk rá. A nírát meg ott egye meg a fene, ahol van!!!!  Egy fog egyébként is súlyveszteséggel jár...:-) :-)

Pelcsi úgy tudom családot látogatott és aludt, Bill-ről meg annyit tudok, hogy jól van, kimosta a neszeszart, amit beígért (állítólag meg is könnyezte, bár kissé presszionálva érzem magam a flitteres felső ügyében) és nagyon várja a csütörtöki commandos party-t. Mint ahogy az összes tortaszelet. Mert ugye Pelcsi szülcsijét ünnepeljük. Ami a szavazást illeti, én a tacskó kutyaszarra voksolnék, mégiscsak az a leggazdaságosabb...:-) A részleteket majd 6 szem között! :-)

Most pedig mehetnékem van, asszem csillag születik...

D.

Először is, Klára ezer bocsit kér, mert bár beszélt Pelcsivel, mindenről, talán még a szülinapi commandos party-ról is, csak egyet felejtett el (Bill!!!! A gyógyszer tuti hat?), megköszönteni egyik legkedvesebb cipótársát. Illetve a köszöntés nem merült a felejtés homályába, de kicsit fáziskésében érkezett... Szóval ezúton ismét Bódog....:-) Asszem már csak kb. 3 hónap, és újra hívhatlak a szokásos rácsodálkozó hagomon, hogy "Basszus Évi, idén leszel...." :-) 

Tim-nek külön köszönöm a megemlékezést, mégha nem is érte el a kívánt hatást a célszemély részéről...Nekem tetszett, hiszen RÓLAM volt szó, bár nem én találtam ki...:-) És igen, a hajam sztem is találó, de ki tudja meddig...:-)

D.