... avagy emlékeztető a 2007.10.10-én tartott lánybuliról.
Jelen voltak: Beebee (ünnepelt), Bill(tényleg úgy nézek ki)pullman, Klára (holnaptól mindenre fogok emlékezni), és Pelikán (Csendlör - az emlékeztetőírás is a munkám része egyébként).
Helyszín: Árkád Üzletközpont, Corsa, Szénás utca - kisház.
Találkozó fél 6 körül a Gelatiban (van aki szerint Gelato, de mától emlékezni fog). Klára elsőként, kávét kikéri Timcsának is, amit viszont én iszom meg, mert Timcsa késik. Zsu természetesen az utsó, akinek hangos sziasztokkal és höhöhö-vel tarkított érkezése után még egy fél óra üldölgélés, és rendkívül fontos dolgok megbeszélése történik (pl.: a kislányban elbújt egy 70 éves néni, apu behorpadt orra, nemzetbiztonsági vizsgálat - leszbi-e vagy, éjszakai buszozás, fiúk meg nem sértődése, illetve házasodni nem akarása...) Ezt követően szétválás (Timi dolgunk van, menjél valahová addig), és nézelődés (most még nem árulhatom el, hogy miért), kisebb-nagyobb kitérőkkel (megnézem azt a cipőt, amit az előbb megláttam, virágbolt, porcelánbolt). Át IKEÁ-ba, torta, közben muszáj hotdogot enni. Vissza autóhoz, közben megállapítjuk, hogy fáradtak vagyunk, mindenki álmos, és fáj a lábunk a rohadt magassarkú cipők miatt. Kocsiba be, ablakot le, kettesbe be... Boltnál megállás (szerintetek közért), mi maradtunk Zsuval vigyázni a kocsira (nem cigiztünk, de tényleg), másik kettő vásárol. Telefon: milyen csipszet kérsz? Felsorolás, hezitálás, döntés. Megérkezés.
Ez mindig izgi:). A szomszédban ugató kutyákat leugatjuk. Hátracammogás (T. beköszön), ajtónyitás próbálkozás. Sürgetés (siessémááá, nehéz), fenyegetés (fagyasztott buri archoz nyomása, hogy szerinted jó ilyen hideggel itt állni)... :) Siker! És innentől ellepjük a kisházat, útközben szétszórjuk a cuccokat, rárontunk megérkező Timcsára, felköszöntjük. Hogy miért úgy, hogy közben mindenkinek kint van a cicije, arra nincs magyarázat. Örvendezés ajándéknak, közben egy-két baklövés elhangzik, pl. ez milyen parfüm? Mi vettük! Ja, tényleg... Átöltözünk, és úgy gondoljuk, hogy a lábszag elnyomására remek megoldás, a nejlonzokni le - pamutzokni fel kombináció. (Utóbb a tévézés alatt ráébredtünk, hogy nem az.) Addigra egy zacskó csipsz már elfogyott, és megkezdődött a krumpli sütögetés. Jó konyhatündér módjára levontuk a következtetést, hogy a forró olajba beledobott jeges krumpli spriccel. És azt tud fájni is. Hogy megöregedtünk, az abból is látszik, hogy Klára könyörgőre fogta, és szépen megkért, ne egyem meg a 3 másodperce a forró olajból kiszedett krumplit, bármilyen nagy a csábítás, mert fájni fog a gyomrom. Fájt. Aztán csipegettünk a husiból is, és az IKEÁ-s tortát sem hagytuk cserben. Mindezt lájtólával öblítettük, hogy alkoholt is igyunk, fel sem merült. Persze nagy jajgatás, és bűnbánat lett a vége. Zsu azt hajtogatta, hogy vissza szeretné tekerni az időt 3 órával (tehát a kajálás előttre), és eközben egy kis maradék krumplit dugdosott a szájába, mert úgy jobb. És az a jó, az ilyen nagy zabálások közben, hogy minden témát ki tudunk vesézni: együtt vannak, de mindenkit hülyének néznek; családi dráma - happy enddel; felnőttem, szüleim ne szóljanak be-bár igazuk van; anyám szerint még mindig dönthetek másképp; meghíztam; nagyobb lett a hasam/fenekem/combom/tokám/karom/bokám...; láttátok az iwiw-en, terhes, fent van a pasija, meghízott, lefogyott; Szinbád fenekéből kilógó kakidarab... Fény derült arra, hogy a piros-ezüst pöttyös cipő tényleg egy vicc, viszont jó lábakat csinál, a piercingről lehet makroképet csinálni, Billpullman továbbra sem tudja elviselni, hogy létezik fénykép nélküle (ha másképp nem megy, hát ráfekszik az akutális modellre). Pelikánról viszont szarok a képek, de Bill körkeféje továbbra sincs meg.
Ezt követően az este mondhatni szokásos mederben folyt tovább. Tehát bepunnyadtunk a tévé elé. Néztünk sorozatot, a reklám alatt cigiztünk, aztán néztünk tovább sorozatot. Klára bebizonyította, hogy cihésen már ma hat neki a gingko, és csak úgy fel tudott sorolni három valamit. Aztán nyugovóra tért:). A következő cigiszünet alatt ketten maradtunk Billel, de Tim utánunk dobta Szinbádot is, hogy vigyázzunk rá. Ami nem egyszerű, a kuty ugyanis leszarja, ha szólunk hozzá. Olyannyira, hogy Zsuzsi hiába próbált ráijeszteni, sőt ijesztegetni, Szinbád akkor is kitartóan engem nézett (tehát végül is nem mondhatom, hogy a kutyának sem tetszem). Aztán aludtunk, ami nagyon jó volt! A reggelek is izgik mindig, ott is vannak állandóan elhangzó mondtok, úgyismint: siess már; de hát 3 perc alatt kész voltam; 55-kor indulunk, nem érdekel, jössz busszal; de hát miért nem keltettetek fel korábban; nem jön rám a nadrág; szűk a nadrág (Zsu itt már 3 évvel akarta visszatekerni az időt); fáj a hasam; kakilni kéne; úúú ez a spirál ez jó; kinek van alapozója; nem igaz, hogy nincs több tükör itt; gyere már el a tükör elől; kész vagyok!
Ééés indulás! Kocsiba be, ablakot le, kettesbe be... egészen az Örsig. Ott átszálltunk a metróra, és végül is nem rossz eredmény, hogy a reggeli csúcsban mind a négyen le tudtunk ülni (bár Terézanya később átadta a helyet), és szórakoztathattuk az utazóközönséget, a Suni szakításával például. Majd fájdalmas együttlétünket búcsú enyhítette, igaz félig már egy megállóval előbb, mikor is Timcsa megpróbált minket rábeszélni, hogy ez itten már a Deák tér. Nem az volt, és egy pár percig még együtt lehettünk, bár akkor már éreztük, hogy lassan itt a vége. Ismét nagyot produkáltunk, amikor a reggeli csúcsidőben dugig telt metróban végigpusziltuk egymást (volt majdnem-szájrapuszi, és cicitapi), majd a lépcsőn-lemenős mutatvány, és metrószerelvény mellett loholás.
Átszálltunk, és viszonylag nyugisabban folytattuk az utunkat, mint ahogy gondolom, a másik két picsa is. Hiszen négyesben az igazi:).
Készítette:
dr. Pelikán (Csendlör)
Ui.: Mikor lesz a következő lánybuli? (közeleg a szülinapom:)
chuck szakmát váltott, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy már nem akar 
Utolsó kommentek