A ma reggelem azzal telt, hogy próbáltam megfejteni, miért is álmodtam azt hogy terhes vagyok. És most nem mondok igazat, mert nem erre akartam rájönni. Tulajdonképpen nem történt más, csak annyi, hogy az álmomban a kezemben fogtam egy lánynak a pozitív terhességi tesztjét, ami pontosan megmutatta, hogy hanyadik hónapban van. Majd egyszercsak ott termett anyukám aki mosolyogva közölte, hogy ez az én tesztem. Innentől kezdve csak azon járt az agyam, hogy ki a jóistentől lehet ez a gyerek. És most jön az, amitől az álmom kissé bizarr és mégis rettenetesen valós volt. Túl valós. Közöltem anyukámmal, hogy nincs más hátra el kell vetetni. Annyira természetes volt és annyira egyszerű döntésnek tűnt, hogy nem értettem, ő miért kiabál velem és mondja azt: miért kellene, majd minden megoldódik, nincs itt semmilyen probléma, hiszen simán menni fog ez neked. Majd - mint aki jól végezte dolgát - odamentem egy lányhoz, aki maga volt Scarlett Johannson és felpofoztam. Pofoztam volna, ha a kezeim nem lettek volna ólomnehézségűek. Utána lenéztem a kezemre és láttam, hogy egy bazi nagy százas cigi ég benne, és csak arra tudtam gondolni, hogy atyaég mióta mérgezem a bennem növekvő kisembert, hiszen azt sem tudom hány hetes a baba. Ekkor felébredtem és örömmel fedeztem fel ismét testem változásait, amit már 12 éves korom óta jórészt egyidőben, havi rendszerességgel felfedezek magamon: menstruálok.
Túl bizarr volt ez az álom ahhoz, hogy ne fejtegessem egy kicsit. Talán azért volt, mert azt olvastam a Schell Judit terhes, vagy mert azért mert a Dettivel a család-gyerek-házasság ördögi körről beszélgettünk napok óta, vagy mert láttam Scarlett Johannsont a tévében, vagy mert így éltem meg álmomban a felnőtt női létnek eme remek tamponos ajándékát. Nem tudom. De megrémisztett az egész. Mi van ha egyszercsak becsúszik egy gyerek? Ennyire nem akarom? Ennyire katasztrofálisan élném meg? De hát én szeretnék gyereket, ezt már tudom kiskorom óta. De miért rettegek tőle ennyire? VAgy csak az álom volt rossz és nincsenek is bennem ilyen gondolatok? Mi a retkes lópikuláért álmodom én ilyeneket? Húúú de nehéz ez. És miért gondolkodom egyáltalán erről hiszen nincs még esély sem arra, hogy netán becsúszna. Ha pedig esetleg "olyan helyzetbe" kerülnék még mindig szoktam védekezni. Lehet, hogy tényleg kéne már egy potenciális hím az életembe és akkor nem álmodnék ilyeneket. Mondjuk, ahogy ismerem magam, úgyis találnék valamilyen más dolgot, amin kattoghatok magamban. Ez már csak ilyen. Ha nincs, gyártunk magunknak problémákat. Elvégre nőböl vagyunk. Ezt követeli meg tőlünk a haza! Asszem most rágyújtok. Hamarosan már azt sem lehet.
Túl bizarr volt ez az álom ahhoz, hogy ne fejtegessem egy kicsit. Talán azért volt, mert azt olvastam a Schell Judit terhes, vagy mert azért mert a Dettivel a család-gyerek-házasság ördögi körről beszélgettünk napok óta, vagy mert láttam Scarlett Johannsont a tévében, vagy mert így éltem meg álmomban a felnőtt női létnek eme remek tamponos ajándékát. Nem tudom. De megrémisztett az egész. Mi van ha egyszercsak becsúszik egy gyerek? Ennyire nem akarom? Ennyire katasztrofálisan élném meg? De hát én szeretnék gyereket, ezt már tudom kiskorom óta. De miért rettegek tőle ennyire? VAgy csak az álom volt rossz és nincsenek is bennem ilyen gondolatok? Mi a retkes lópikuláért álmodom én ilyeneket? Húúú de nehéz ez. És miért gondolkodom egyáltalán erről hiszen nincs még esély sem arra, hogy netán becsúszna. Ha pedig esetleg "olyan helyzetbe" kerülnék még mindig szoktam védekezni. Lehet, hogy tényleg kéne már egy potenciális hím az életembe és akkor nem álmodnék ilyeneket. Mondjuk, ahogy ismerem magam, úgyis találnék valamilyen más dolgot, amin kattoghatok magamban. Ez már csak ilyen. Ha nincs, gyártunk magunknak problémákat. Elvégre nőböl vagyunk. Ezt követeli meg tőlünk a haza! Asszem most rágyújtok. Hamarosan már azt sem lehet.
Utolsó kommentek